A paroxysmalis pitvarfibrilláció kezelésének transzkatéteres ablatiós technikái: új generációs krioballon vagy kontakterő-méréssel kombinált rádiófrekvenciás ablatio?

Absztrakt Bevezetés: A paroxysmalis pitvarfibrilláció eszközös kezelésében elterjedt a kontakterő-méréssel kombinált rádiófrekvenciás ablatio és az új generációs krioballonnal végzett ablatiós módszer. Célkitűzés: A szerzők célja, hogy összehasonlítsák a két ablatiós módszerrel kezelt betegek utánkövetési adatait. Módszer: Prospektív módon 96 (rádiófrekvenciás ablatio: 58, krioballon: 38) beteg (65 férfi, 28–70 év) procedurális és 1 éves utánkövetési adatait elemezték. A beavatkozás után 1, 3, 6 és 12 hónappal EKG-, Holter-monitoros vizsgálat és ambuláns vizit történt. Eredmények: A procedúraidő és a sugáridő a két csoportban: rádiófrekvenciás ablatio: 118,5 ± 15 perc; 15,8 ± 6 perc; krioballon: 73,5 ± 16 perc (p<0,05); 13,8 ± 4,1 perc (p = 0,09) volt. A rádiófrekvenciás csoportban 76,5%, a krioballoncsoportban 81% volt az 1 éves sikerarány. A rádiófrekvenciás csoportban 1 esetben percutan punkcióval kezelhető pericardialis tamponád, a krioballoncsoportban 2 esetben átmeneti nervusphrenicus-bénulás történt. Következtetések: Primer pitvarfibrilláció ablatiót követően a két módszerrel hasonló 1 éves sikerarány érhető el, a krioballon alkalmazásakor szignifikánsan alacsonyabb procedúraidővel. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 849–854

Inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia. Egy régi szívritmuszavar új megvilágításban = Inadequate, inappropriate sinus-node tachycardia An old cardiac arrhythmia in a new perspective

Absztrakt: Bevezetés: Az inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia nem ritka klinikai szindróma, amelyet nem paroxysmalis, magas nyugalmi sinusfrekvencia, fizikai, emocionális stresszre adott aránytalan sinustachycardia, valamint főként palpitációs panaszok jellemeznek. Célkitűzés: Az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegeink kivizsgálása kapcsán szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszer: Az elmúlt években 104 beteget (92 nő, 12 férfi; átlagéletkor: 31 ± 10 év) kezeltünk ezen szívritmuszavar-entitással. A betegek Holter-monitoros, terheléses EKG-vizsgálatokon, transztelefonos EKG-megfigyeléseken vettek részt. Az életminőséget a European Heart Rhythm Association-skála szerint állapítottuk meg. Eredmények: A betegeknek strukturális szívbetegségük vagy sinustachycardiát okozható extracardialis eltérésük (fizikális vizsgálat, EKG, mellkasröntgen, echokardiográfia negatívak) nem volt, laborleleteik (TSH, vérkép) normálisak voltak, de nyugalmi szívfrekvenciájuk ismételten magasnak bizonyult (102 ± 8/min). A gyógyszeres kezelés nélküli, 24 órás Holter-monitoros vizsgálatok eredményei (minimum-maximum [átlagos] sinusfrekvencia/min) magas sinusfrekvencia-tartományt mutattak (59 ± 8, 160 ± 14 [94 ± 6]/min). A kerékpár-ergometria átlagosan 124 ± 23 watt terhelhetőséget jelzett, a sinusfrekvencia: kontroll: 99 ± 12/min, a terhelés csúcspontján: 167 ± 13/min volt, korai, inadekvát sinustachycardiával. A paroxysmalis supraventricularis tachycardiák kizárására a Holteres megfigyelésen kívül transztelefonos EKG-t használtunk. A panaszok alatti transztelefonos EKG-rögzítések minden esetben kizárták a paroxysmalis supraventricularis tachycardiák lehetőségét. A 104 beteg közül 4-nél (3,8%) családi halmozódást, 16-nál (15,2%) megelőző atrioventricularis nodalis reentry tachycardia miatti ún. lassúpálya-rádiófrekvenciás ablatiós kezelést találtunk. Következtetések: Vizsgálati eredményeink alapján megállapítható, hogy az aránytalan sinuscsomó-tachycardia: (1) döntően nők betegsége, főként főiskolás, egyetemista fiatalokon fordul elő, közepes fokú életminőség-romlást okozva (EHRA score: 2,3 ± 0,4); (2) előfordulási gyakorisága kardiológiai ambulanciánkon 0,7%; (3) a betegcsoportban nem homogén, genetikai, valamint postablatiós eredet is előfordulhat; (4) a paroxysmalis supraventricularis tachycardiák kizárására a Holter-monitorozás mellett különösen a transztelefonos EKG igen jól alkalmazható. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1464–1470. | Abstract: Introduction: The inadequate, inappropriate sinus-node tachycardia is not a rare clinical syndrome, defined as a non-paroxysmal, increased sinus-rate at rest, and/or inadequate response to physical and/or emotional stress, and palpitations. Aim: The aim of this study was to describe our experiences with the investigations of our inappropriate sinus-node tachycardia patients. Method: In the last years, 104 patients (92 women, 12 men, mean age: 31 ± 10 years) were treated with this cardiac arrhythmia entity. All patients underwent 12 leads ECG, chest X-ray, echocardiography, Holter-monitoring and transtelephonic ECG observations. The quality of life score was estimated by using the European Heart Rhythm Association scale. Results: Patients had no structural heart disease (physical examination ECG, chest X-ray, echocardiography were normal), the laboratory values (TSH, blood count) were within normal limits, but the resting heart rates were repeatedly high (102 ± 8/min). The results of Holter recording (expressed as minimal-maximal [average] heart rate/min) without drug therapy showed high heart rate values (59 ± 8, 160 ± 14 [94 ± 6]/min). The standard bicycle ergometry showed an average loading capacity of 124 ± 23 watt (heart rate: control: 99 ± 12/min, top: 167 ± 13/min) with early, inadequate sinus tachycardia. To disclose the episodes of paroxysmal supraventricular tachycardia, beside the Holter-monitoring transtelephonic ECG system was used. This diagnostic modality was very useful for the exclusion of paroxysmal supraventricular tachycardia episodes during the palpitation symptoms. Out of 104 patients, 4 patients (3.8%) showed familiar occurrence, another 16 patients (15.2%) had previous slow-pathway radiofrequency ablation due to atrioventricular nodal reentry tachycardia. Conclusions: Based on our clinical observations, it can be pointed out that inappropriate sinus-node tachycardia syndrome (1) occurs mainly in young women, mostly in students, inducing decreased quality of life scores (EHRA score: 2.3 ± 0.4); (2) the prevalence in our outpatient clinic was 0.7%; (3) the patient population is not homogeneous: familiar or postablation occurrence is possible in some patients; (4) transtelephonic ECG has been proved to be very useful to disclose episodes of paroxysmal supraventricular tachycardia in these patients. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1464–1470

Could successful cryoballoon ablation of paroxysmal atrial fibrillation prevent progressive left atrial remodeling?

<p>Abstract</p> <p>Background</p> <p>Radiofrequency catheter ablation of atrial fibrillation (AF) has been proved to be effective and to prevent progressive left atrial (LA) remodeling. Cryoballoon catheter ablation (CCA), using a different energy source, was developed to simplify the ablation procedure. Our hypothesis was that successful CCA can also prevent progressive LA remodeling.</p> <p>Methods</p> <p>36 patients selected for their first CCA because of nonvalvular paroxysmal AF had echocardiography before and 3, 6 and 12 months after CCA. LA diameters, volumes (LAV) and LA volume index (LAVI) were evaluated. LA function was assessed by: early diastolic velocities of the mitral annulus (Aa_sept, Aa_lat), LA filling fraction (LAFF), LA emptying fraction (LAEF) and the systolic fraction of pulmonary venous flow (PVSF). Detailed left ventricular diastolic function assessment was also performed.</p> <p>Results</p> <p>Excluding recurrences in the first 3-month blanking period, the clinical success rate was 64%. During one-year of follow-up, recurrent atrial arrhythmia was found in 21 patients (58%). In the recurrent group at 12 months after ablation, minimal LAV (38 ± 19 to 44 ± 20 ml; <it>p </it>< 0.05), maximal LAV (73 ± 23 to 81 ± 24 ml; <it>p </it>< 0.05), LAVI (35 ± 10 to 39 ± 11 ml/m²; <it>p </it>= 0.01) and the maximal LA longitudinal diameter (55 ± 5 to 59 ± 6 mm; <it>p </it>< 0.01) had all increased. PVSF (58 ± 9 to 50 ± 10%; <it>p </it>= 0.01) and LAFF (36 ± 7 to 33 ± 8%; <it>p </it>= 0.03) had decreased. In contrast, after successful cryoballoon ablation LA size had not increased and LA function had not declined. In the recurrent group LAEF was significantly lower at baseline and at follow-up visits.</p> <p>Conclusions</p> <p>In patients whose paroxysmal atrial fibrillation recurred within one year after cryoballoon catheter ablation left atrial size had increased and left atrial function had declined. In contrast, successful cryoballoon catheter ablation prevented progressive left atrial remodeling.</p

Inadekvát, aránytalan sinuscsomótachycardia: egy régi szívritmuszavar új megvilágításban (II.) : gyógyszeres kezeléssel szerzett tapasztalataink

Bevezetés: Az inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia a szív nomotop ingerképzési zavarával járó, nem ritka klinikai szindróma. A szívritmuszavar-entitást a nem paroxysmalis, magas nyugalmi sinusfrekvencia, a fizikai/pszichés stresszre adott aránytalan sinustachycardia, valamint főként palpitációs panaszok jellemzik. Célkitűzés: Az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegeink gyógyszeres kezelésével szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszerek: 2008 és 2018 között 104 beteget (92 nő, 12 férfi; átlagéletkor 31 ± 10 év) kezeltünk ezzel a szívritmuszavarral. A betegek kivizsgálásuk után 12 elvezetéses EKG-, terheléses EKG-, valamint 24 órás Holter-monitoros EKG-megfigyeléseken vettek részt a gyógyszeres kezelés előtt és után (bizoprolol: 2 × 5 mg/nap; ivabradin: 2 × 5 mg/nap). Az életminőség változását a European Heart Rhythm Association (EHRA) tüneti skálája szerint állapítottuk meg. Eredmények: Mindkét gyógyszer jelentősen csökkentette a nyugalmi sinusfrekvenciát (kontroll: 102 ± 10/min; bizoprolol: 78 ± 6/min; ivabradin: 74 ± 8/min, mindkettő: p<0,0001). A gyógyszeres kezelés nélküli, 24 órás Holter-monitoros EKG-felvételek során mért szívfrekvenciák (minimum-maximum [átlag] sinusfrekvencia/min) a kontrollértékekről (58 ± 8-159 ± 14 [94 ± 6]/min) mindkét gyógyszerre egyaránt szignifikánsan csökkentek (bizoprolol: 53 ± 7-132 ± 13 [77 ± 9]/min [mindhárom: p<0,0001]; ivabradin 51 ± 6-134 ± 18 [77 ± 8]/min [mindhárom: p<0,0001]). A terheléses EKG-vizsgálatok előtt (kontroll: 99 ± 13/min; bizoprolol 81 ± 11/min [p<0,0001]; ivabradin: 84 ± 10/min [p<0,0001]) és a terhelés csúcspontján mért sinusfrekvenciák (kontroll: 164 ± 15/min; bizoprolol: 140 ± 16/min [p<0,0001]; ivabradin: 142 ± 14/min [p<0,0001]) is jelentősen mérséklődtek. Az azonos dózisban adott két gyógyszer szívfrekvencia-csökkentő hatásai között számottevő különbséget nem tapasztaltunk. Az életminőséget tükröző EHRA tüneti skálán (kontroll: 2,3 ± 0,7) mind a bizoprolol (1,4 ± 1,4; p<0,0001), mind az ivabradin (1,1 ± 0,2; p<0,0001) egyformán csökkentette a betegek tüneteit, panaszait. Számottevő cardiovascularis mellékhatás egyik betegcsoportban sem jelentkezett. Következtetések: Vizsgálati eredményeink alapján megállapítható, hogy az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegek gyógyszeres kezelésére: (1) a kardiospecifikus adrenerg béta-blokkoló bizoprolol és az If-csatorna-gátló ivabradin egyaránt hatékonynak és biztonságosnak bizonyult; (2) az azonos adagban adott két gyógyszer hatékonysága között számottevő különbség nem volt; (3) a gyógyszeres kezelés nemcsak a sinusfrekvenciát csökkentette, hanem a betegek panaszait, tüneteit is mérsékelte

Effect of a multivitamin preparation supplemented with phytosterol on serum lipids and infarct size in rats fed with normal and high cholesterol diet

BACKGROUND: Although complex multivitamin products are widely used as dietary supplements to maintain health or as special medical food in certain diseases, the effects of these products were not investigated in hyperlipidemia which is a major risk factor for cardiovascular diseases. Therefore, here we investigated if a preparation developed for human use containing different vitamins, minerals and trace elements enriched with phytosterol (VMTP) affects the severity of experimental hyperlipidemia as well as myocardial ischemia/reperfusion injury. METHODS: Male Wistar rats were fed a normal or cholesterol-enriched (2% cholesterol + 0.25% cholate) diet for 12 weeks to induce hyperlipidemia. From week 8, rats in both groups were fed with a VMTP preparation or placebo for 4 weeks. Serum triglyceride and cholesterol levels were measured at week 0, 8 and 12. At week 12, hearts were isolated, perfused according to Langendorff and subjected to a 30-min coronary occlusion followed by 120 min reperfusion to measure infarct size. RESULTS: At week 8, cholesterol-fed rats showed significantly higher serum cholesterol level as compared to normal animals, however, serum triglyceride level did not change. VMTP treatment significantly decreased serum cholesterol level in the hyperlipidemic group by week 12 without affecting triglyceride levels. However, VMTP did not show beneficial effect on infarct size. The inflammatory marker hs-CRP and the antioxidant uric acid were also not significantly different. CONCLUSIONS: This is the first demonstration that treatment of hyperlipidemic subjects with a VMTP preparation reduces serum cholesterol, the major risk factor for cardiovascular disease; however, it does not provide cardioprotection